A büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényben (Btk.) többek között meghatározza azokat a magatartásokat, amelyek bűncselekménynek minősülnek, valamint ezek elkövetőivel szemben alkalmazható büntetéseket, míg a 2017.évi XC. törvény (Be.) a büntetőeljárás rendjét szabályozza. Az ügyvédi iroda legkiterjedtebb tevékenységként vállal védelmet büntető ügyekben, amely ügyekben többek között az 1990.év óta kialakult szakmai tapasztalat az, ami lehetővé teszi, hogy az ügy adta lehetőségekhez képest az Ügyfél számára a legkedvezőbb döntés szülessen.
Az írott és sugárzott médiában nyilvánosságra hozott bűnügyek kapcsán megállapítható, hogy az ártatlanság vélelme ellenére a társadalom előítélettel viseltetik a büntetőügy terheltjeivel szemben, ugyanis a közmegítélés szerint, akivel szemben büntetőeljárás indult az nyilvánvalóan el is követte a bűncselekményt, vagy legalábbis köze lehetett ahhoz.
Kevesen gondolnak bele abba, hogy törvénytisztelő, jogkövető állampolgárok is kerülhetnek olyan helyzetbe, amelyben szándékuk ellenére lesznek részesei azon eseményeknek, amelyek sodrában az általuk kifejtett cselekvőség a Btk. rendelkezései szerint bűncselekménynek minősül. Tipikusan ilyen helyzetek alakulnak ki a közúti közlekedésben, amikor a jelentéktelennek tűnő KRESZ szabályszegések együttesen személyi sérüléssel járó közúti baleset bekövetkezéséhez vezetnek.
Bűncselekmény nem csupán szándékosan követhető el, hanem gondatlanságból is, amely gondatlan cselekmény súlyosabb esetben ugyanúgy eredményezheti azt, hogy az Ügyféllel szemben az eljáró bíróság szabadság elvonásával járó kényszerintézkedést (őrizetbe vételt, előzetes letartóztatást) alkalmaz, majd érdemi határozatában szabadságvesztés büntetést szab ki.
A büntető ügyek sajátossága, hogy nem csupán a gyanúsított, vagy későbbiekben vádlott, majd elítélt életére hatnak ki a büntető ügyben meghozott ítéletek, hanem a családtagokra is, ugyanis az elhúzódó büntető eljárás okozta lelki teher ugyanúgy ránehezedik a család minden tagjára, mint magára az elkövetőre. A szabadságvesztés büntetés kiszabása estén a családtagok nélkülözni kénytelenek az elítéltet, egyben komoly egzisztenciális gondot okozhat az eltartott családtagok számára az elítélt kieső keresete.
Mivel tehát nem csupán az elkövető, hanem családtagjainak sorsát, jövőjét is érintő kérdés, hogy az adott ügyben milyen ítélet születik, a szakavatott védő hatékony részvétele nélkülözhetetlen a büntető eljárásban, aminek eredménye lehet a felmentő rendelkezés, vagy enyhe büntetés elérése.
Számtalan esetben előfordul, hogy a gyanúsítottat védője távollétében hallgatja ki a nyomozó hatóság, amikor a nyomozati érdekeket szolgáló irányított kérdések hatására a gyanúsított saját magára nézve tesz terhelő vallomást. Az irányított kérdések időbeni felismerése az ügyvéd jelenléte és hozzáértő közreműködése nélkül, a feszült idegállapotban történő kihallgatás során szinte lehetetlen.
Különösen a fogvatartott gyanúsított családtagjainak kell nagy figyelmet fordítania arra, hogy az őrizetben, vagy előzetes letartóztatásban levő gyanúsított védelmében minél előbb védőt hatalmazzanak meg.
Ezzel elkerülhető az, hogy az eljárás megindulásakor a gyanúsított nem kellően végiggondolt vallomásával mintegy előre meghatározza az ügy kedvezőtlen alakulását.
Tévhit az, hogy a büntetőeljárás során tett vallomás minden következmény nélkül visszavonható, és ezt követően a korábbi kedvezőtlen tartalmú vallomás figyelmen kívül hagyható.
Az igaz, hogy a terheltnek bármikor joga van a vallomását megváltoztatni, a korábbihoz képest ellentétes tartalmú vallomást tenni, a megtett vallomást visszavonni, azonban a vallomásokat a bíróság összességében értékeli, így a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy a gyanúsított melyik vallomását fogadja el, azaz a rá nézve terhelő, vagy a magát mentő vallomást.
Amennyiben a védő távollétében történő kihallgatás során a vallomástétel megtagadásával a gyanúsított a védő részére meghagyja azt a lehetőséget, hogy a védő a védence vallomását írásba foglalva önvallomásként csatolja az ügy irataihoz, úgy a mentő és enyhítő körülmények kihangsúlyozásával az ügy kedvező kimenetelének lényegesen nagyobb esélye van, mintha a gyanúsított végig nem gondolt vallomást tesz.
Az ittas állapotban elkövetett járművezetés vétsége alapesetben viszonylag kisebb súlyú bűncselekménynek minősül. Ennek ellenére az Ügyfél számára jelentős érdeksérelemmel járhat, ha őt a bíróság a járművezetéstől eltiltja, amennyiben az eltiltott személy a járművezetést hivatásszerű tevékenységként gyakorolja, ekkor ugyanis az ő és családja létfenntartása attól függ, hogy a vezetői engedélyt bevonják-e, vagy sem.
Az ittas járművezetés vétsége esetén hangsúlyozottan fontos annak ismerete, hogy alapvetően a véralkohol, vagy légalkohol szint határozza meg a járművezetés eltiltás időtartamát.
A vér-, vizeletminta vételnél, vagy légalkohol mérésnél kapott eredmény még önmagában nem bizonyítja azt, hogy az Ügyfél az időben korábban történt elkövetéskor ugyanilyen mértékben volt ittas. Ezek az eredmények a szakavatott ügyvéd által jól ismert számítással az Ügyfél javára is fordíthatóak. Az Ügyfél tehát akkor jár el helyesen, ha az italfogyasztás mennyiségére és idejére csak azt követően tesz előadást, hogy ügyvédet bízott meg, aki e körben az Ügyfelet valamennyi enyhítő és mentő körülményről felvilágosítja, és megfelelő számítási móddal megadja a védekezés lehetőségét.
Amennyiben az Ügyféllel szemben a nyomozó hatóság az eljárást megszünteti, vagy későbbiekben az ügyészség a vádat elejti, vagy az eljáró bíróság a vádlottat a vád alól felmenti, úgy az Ügyfél kártérítésre jogosult.
A kártérítés összegszerűségét az határozza meg, hogy az Ügyfél életében, élethelyzetében a büntetőeljárás milyen negatív változásokat hozott, illetve, hogy az eljárás során vele szemben alkalmaztak-e kényszerintézkedést, elrendelték-e előzetes letartóztatását, ezen utóbbi esetben ugyanis a kártérítési összeg értelemszerűen magasabb.
