2019.09.10. Jogi Fórum / Sereg András
Sok legenda keringi körül a bűnügyi technikusi munkát, amiért többek közt a helyszínelős sorozatok is „ludasak”. Luczay-Pénzes Attila igazságügyi nyomszakértő szerint ebben a hivatásban a gondolkodás a legfontosabb, hiszen egy múltbeli cselekményt kell rekonstruálni, az elkövető nyomait megkeresni.
Endrődy Géza 1897-ben megjelent, „A bűnügyi nyomozás kézikönyve” című klasszikus művében egy mondatban határozta meg a nyomozás lényegét: „A nyomozás nem egyéb, mint az előzményekből következtetés a történtekre, és viszont, a történtekből az előzményekre.”
Luczay-Pénzes Attila nyugalmazott rendőr alezredes, igazságügyi nyomszakértő, a MISZK elnökhelyettese szerint sok legenda keringi körül a bűnügyi technikusi munkát, amelyben többek között a helyszínelős tévésorozatok is „ludasak”. „Ebben a hivatásban a gondolkodás a legfontosabb, hiszen egy múltbeli cselekményt kell rekonstruálni, az elkövető nyomait megkeresni – mondta a szakértő, hozzátéve: „A nyomszakértés egyrészt törvényi és szakmai szabályok közé szorított tevékenység, másrészt kreatív, mert minden bűnügyi helyszín más és más. A helyszíni szemlebizottság teammunkát végez, amelyben a bizottságvezetőnek, a bűnügyi technikusnak, az orvosnak és a kutyavezetőnek is megvan a maga speciális feladata.” Magyarországon a kilencvenes évek elején jelentek meg az önálló bűnügyi technikusok, előtte úgynevezett bűnügyi megbízottak vettek részt a nyomozásban. A bűnügyi technikusi képzés beindulásával egyidejűleg jelentek meg az első kriminalisztikai vegyszeres laborok, a helyszínelő buszok vagy az új munkavédelmi ruhák.
A bűnügyi helyszínelő a bűncselekmény megtörténte után érkezik a helyszínre, amit részletesen megvizsgál, és a helyszín állapota és a nyomok alapján próbálja rekonstruálni a történteket. A speciális technikai eszközök, módszerek segítségével a legtöbb információt igyekszik kideríteni a bűncselekmény körülményeiről és elkövetőiről, rögzíti a nyomokat. Biztosítja a helyszín és a nyomok az elkövetés időpontjában fennálló állapotát, kihallgatja a szemtanúkat, amelyekről feljegyzést készít, ami alapján indul meg a nyomozás.
A szemle során a helyszínelő igyekszik végig gondolni, hogyan történhetett a bűncselekmény. Ezt a szakmában gondolati rekonstrukciónak nevezik. Ehhez felhasználja a tanúktól kapott információkat és figyelembe veszi a helyszín állapotát és a nyomokat: a tettes melyik utat vette igénybe, hogy az elkövetés helyére jusson? Milyen tárgyakat kellett a tettesnek megérintenie, elmozdítania? Kellett-e segédeszközöket igénybe vennie? Hogyan mozgott a helyszínen, milyen helyiségeket keresett fel? Munkamódszere, tapasztalata utal-e bűnöző múltra? Hány elkövető lehetett? Ezen kérdések átgondolása akár újabb nyomokhoz is vezethet. „A lábbeli nyomok vizsgálatából a szakértő következtetni tud az elkövetők számára, arra, hogy merre közlekedtek, hol kezdődött, illetve hol történt az esemény” – állította Luczay-Pénzes Attila, aki nemcsak a szabadban elkövetett cselekmények helyszínén és környezetében kell lábnyomok után kutatni, hanem a lakásban elkövetett cselekmények helyszínének környékén is, mivel az épület megközelítésekor az elkövető feltehetően lábnyomot hagyott hátra.
A helyszíni szemlén rendszerezni kell a nyomokkal kapcsolatos információkat. A szemle statikus (összképrögzítő) és dinamikus (nyomkutató) szakaszból áll. A dokumentáció is ennek megfelelően készül. A gyakorlatban ezek a szakaszok nem minden esetben választhatók el élesen egymástól. A nyomszakértők többek között lábbeli-, jármű-, kesztyű-, fog- és egyéb testfelületi nyomok (például fülkagyló lenyomatának) vizsgálatával; zárak, zárszerkezetek, kulcsok, valamint a rajtuk/bennük található elváltozások elemzésével foglalkoznak.
A nyomszakértői szakterület vizsgálati objektumainak nagy részét a bűncselekmények helyszíni szemléin kutatják fel, biztosítják, illetve rögzítik. Az igazságszolgáltatás különböző szervezetei rendelnek ki igazságügyi nyomszakértőt, tesznek fel kérdéseket, amelyekre a szakértő egy vizsgálati folyamat eredményeként ad szakszerű választ.
A nyomszakértői vizsgálatra megküldött nyomok lehetnek térfogati, felületi nyomok, valamint – a nyomképződési mechanizmust figyelembe véve – statikus vagy dinamikus elváltozások. A szakértő többek között a vizsgált lábbeli járófelületétől származó nyomokat, feszítő, vágó, szúró eszközök nyomait, gépjármű gumiabroncsától eredő elváltozásokat vizsgál. A vizsgálatra megküldött nyomok sokszínűsége nem csak megjelenési formájában jelentkezik, rendkívül változatos a méretük, elhelyezkedésük, alkalmazható vizsgálati folyamatuk.
A Nemzeti Szakértői és Kutató Központ (NSZKK) keretein belül működő Daktiloszkópiai Szakértői Intézet a kriminalisztika egyik legrégibb területével, az ujj- és tenyérnyomatok vizsgálatával foglalkozik. A daktiloszkópiai azonosítás azt jelenti, hogy egy bűncselekmény helyszínéről származó, ismeretlen ujj- vagy tenyérnyomtöredék csakis egyetlen egy személlyel azonosítható, kizárva minden más személy lehetőségét. A nyom azonosításkor nem az ujjon és a tenyéren lévő rajzolatok, hanem a bőrfodorszálak ismertetőjelei játsszák a főszerepet. Ezek a szálak nem folytonosak, megszakadnak, elágaznak. Az ismertetőjelek sajátossági pontoknak vagy minúciáknak hívják.
Az ujj- és tenyérrajzolatok öröklésmenetének törvényszerűségét még nem sikerült pontosan meghatározni. Az azonban tény, hogy az ujj- és tenyérrajzolatok csak részben állnak genetikai kontroll alatt. Egy részüket a magzati élet környezeti tényezői határozzák meg, így például az embrionális epidermisz formáját, vastagságát, vagy az idegvégződések és a véredények elágazását. Ezek közé tartoznak a rajzolat olyan tulajdonságai, mint minúciák típusai, irányai, száma és elhelyezkedése.
A Kriminalisztikai Szakértői Intézetben végzik a kriminalisztika klasszikus szakterületeiként számon tartott fegyver-, nyom-, írás- és okmányszakértői tevékenységeket. A szakértők munkáját speciális optikai mikroszkópok, lövedék torkolati sebességmérő készülékek, illetve okmányvizsgáló berendezések, kriminalisztikai fényképészek is segítik. A fegyverszakértők rendelkezésére áll továbbá egy több ezer darabból álló fegyvergyűjtemény is.
A Fizikai és Kémiai Szakértői Intézet vegyész-, fizikus-, geológus és biológus szakértői vizsgálják azokat a bűnjeltárgyakat, szervetlen és szerves anyagmaradványokat, amelyek bizonyíthatják a bűncselekmények megtörténtét.
Magyarországon az NSZKK Poligráfos Osztályán 1978 óta végeznek hazugságvizsgálatot. A poligráf valójában nem hazugságvizsgáló gép, csak azokat az élettani jelenségeket mutatja ki, amelyek általában akkor jelentkeznek, ha valaki hazudik. A szakemberek az egyik legmegbízhatóbb módszernek a „feszültségcsúcs-tesztet” tekintik. Ennek lényege, hogy közömbös kérdések közt olyanokat is feltesznek, amelyekre a választ kizárólag a rendőrség és az elkövető ismeri. A poligráfos elváltozásokat azonban nem a hazugság ténye, hanem a leleplezéstől, illetve annak következményeitől való félelem váltja ki.
2013-ban vált ketté hazánkban az állóképek és a mozgóképek elemzése. Előbbi az NSZKK-hoz, utóbbi a Nemzetbiztonsági Szakszolgálathoz (NBSZ-hez) került. A 2016-ban megalakult Arcképfelismerő Elemző Osztályon az arcképelemző tevékenység két fázisban történik: az elsőben az arcképprofilok informatikai rendszer általi összehasonlítása történik meg, majd ezt követően, a második fázisban a kiértékelik az eredményeket. Az arcképelemzők ma mintegy 25 millió fotót tartalmazó forrásnyilvántartásból tudnak dolgozni.
Az NBSZ Szakértői Intézetének munkatársai okmány-, írás-, nyelvész-, vegyész-, hang-, fotó-videó-, informatikai és hírközlési szakértői területeken végeznek szakértői tevékenységet, és akkreditált szakértői laboratóriumokat működtetnek robbanóanyag analitikai, okmányszakértői és írásszakértői területeken.
Mihalik Béla rendőr alezredes, a Rendőrségi Oktatási és Kiképző Központ (ROKK) szakmai továbbképzési osztályvezetője szerint évente két-három bűnügyi technikusi szaktanfolyamot indítanak. Az elmúlt húsz évben csaknem másfél ezren végezték el a 13 hetes alaptanfolyamot nappali vagy levelező szakon. Mint elmondta, a krimináltechnika valamennyi tudományágát oktatják. Nagy hangsúlyt fektetnek a kriminalisztikai fényképezés elméletére és gyakorlatára, különösen a helyszínen elengedhetetlen metrikus, azaz mérőléc használatával történő fotózásra. A fizikai és a kémiai nyomkutatást előbb laboratóriumi körülmények között gyakorolják a leendő technikusok, majd úgynevezett szituációs házakban. Ezután komplex feladatok következnek: a tanulóknak egy nem valós bűnügyi helyszín teljes dokumentálását kell elkészíteniük és feldolgozniuk. A képzésben részt vevők kéthetente adnak számot tudásukról. A záró komplex szakmai vizsga írásbeli, szóbeli és gyakorlati részből áll. A vizsgabizottság tagjai a megyei rendőr-főkapitányságok bűnügyi technikai osztályainak vezetői, akik később szakirányítói lesznek a leendő technikusoknak. Évente kétnapos továbbképzéseket tartanak számukra, amelyeken a technikai újdonságokra összpontosítanak, emellett esettanulmányként átbeszélik a kifejezett szakmai kihívást jelentő ügyeket.
„A kriminalisztikai nyomszakértői szakterületen dolgozó szakértők mindig nyitottak voltak az alkalmazott vizsgálatok fejlesztésére, a vizsgálati eszközök korszerűsítésére” – hangsúlyozta Luczay-Pénzes Attila. Nagyon korán bevezették a digitális fényképezési technika alkalmazását, a számítástechnika, a korszerű számítógépes programok felhasználását. Emellett nagy figyelmet fordítanak a szakterületen dolgozók a szakértőképzésre: iskolarendszerű keretek közt képeznek kriminalisztikai szakértőt a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karán.
Hautzinger Zoltán tanszékvezető egyetemi docens sajnálatosnak nevezte, hogy a hazai jogászképzésben ma nem jelenik meg fajsúlyosan a kriminalisztika oktatása. „Pedig – állította – a kriminalisztika hozzáadott értéket képvisel a büntetőeljárási jog tantárgy elsajátításához.”
