2019.08.21. Jogi Fórum / Papp-Nagy Zsolt
„- Sima emberölés, 10 év, jó magaviselettel 5 év után szabadulhat. Ennél lejjebb nem megyek. Délutánig van ideje elfogadni. – Rendben, közlöm az ügyfelemmel.” – Vádalku. Egy az amerikai filmekből jól ismert és sokat hallott párbeszéd, melyhez hasonló intézmény a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvényben (Be.) is bekerült egyezség a bűnösség beismeréséről néven.
A vádalku – ítéleti egyezség – egyezségkötési folyamatra épülő eljárás, amelynek lényege, hogy a terhelt beismerő vallomást tesz, és ennek ellentételezéseként a törvény számára bizonyos kedvezményeket biztosít. A „plea bargaining” célja, hogy egy egyszerű, legális üzleti tranzakció eredményeként bizonyos enyhébb büntetés érdekében a beismerő vallomások tehermentesítsék az igazságszolgáltatást, és megvédjék a társadalmat a bűnözőktől.
Maga az intézmény az angolszász jogrendszerekben – melyek az akkuzatórius büntetőeljárási modellt követik – elterjedt, az ügyész és a vádlott megegyezését takarja: azon alapul, hogy a bírósági tárgyalás előre nem tudható kimenetele miatt a felek megegyeznek a mindegyiküknek „megfelelő” büntetésben. Egyrészt a terhelt lemond arról a jogáról, hogy a tárgyaláson az alkuban szereplőnél kisebb büntetést kaphasson, vagy felmenthessék, de a büntetése sem lehet súlyosabb a „kialkudottnál”. Másrészt az ügyész megszabadul annak a kockázatától, hogy a tárgyaláson a kevésbé biztos alapokon álló vád miatt a terheltet felmentsék. A cél, hogy a büntetőügyek gyorsan és gördülékenyen záruljanak le. Az Egyesült Államokban a büntetőügyek döntő többsége, ún. bűnösség elismeréses eljárásban (guilty plea) vádalkuval végződnek, az esetek mindössze 1-2 százaléka kerül esküdtszék elé.
Az eljárások egyszerűsítése és gyorsítása a kompromisszum és a pragmatizmus jegyében egyre több európai ország reformtörekvéseinek zászlajára került fel. Az európai államok büntetőeljárásaiban nem beszélhetünk a fenti vádalkuról – Gácsi Anett Erzsébet a „vádalkuhoz hasonló, a terhelt beismerésén alapuló megegyezéses eljárás” kifejezést használja –, többek között az ügyész korlátozott jogköre, vagy az alku folyamatának korlátozottsága miatt.
Az Alkotmánybíróság a 422/B/1999. AB határozatában iránymutató jelleggel rögzítette, hogy a terhelttel történő megegyezés a büntetőeljárás egyszerűsítését és gyorsítását szolgáló intézmény, alkalmas eszköz arra, hogy társadalmi méretekben is hozzájáruljon az állami büntető igény észszerű időn belüli elbírálásához, az igazságszolgáltatás megfelelően hatékony működéséhez, azaz a beismerő terheltek kedvezménnyel történő ösztönzése alkotmányos célt szolgál. A Be.-ben szabályozott egyezség a bűnösség beismeréséről jogintézménye sem azonos a klasszikus vádalkuval, mivel sem a tényállás megállapítása, sem a bűncselekmény jogi minősítése nem lehet megállapodás tárgya. Előzményének a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény, lemondás a tárgyalásról külön eljárása tekinthető, mely a szabályozás többszöri módosítása ellenére sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, ezért került kialakításra az egyezség, a terhelttel való megegyezés szabályai között. Az új intézmény létrehozásának indoka – T/13972 törvényjavaslat miniszteri indokolása alapján – az, hogy jelentős társadalmi igény mutatkozott a büntetőeljárások időszerű befejezése, valamint a büntető igazságszolgáltatás hatékony működése iránt, amelynek lényege, hogy a bűncselekmények elkövetőit kivétel nélkül, minél kevesebb társadalmi ráfordítás mellett tisztességes eljárásban vonják felelősségre.
A Be. kétféle együttműködést tesz lehetővé. Az egyikre a nyomozási szakban, a vádemelés előtt kerülhet sor. Lényegében ez egy formális egyezség, melynek alapfeltétele a gyanúsított beismerése. A megállapodás az ügyész és a védő között jön létre, melynek tartalmát a bíróság nem vitathatja, vagy jóváhagyja az egyezséget vagy nem. A másikra a vádemelés után, de még a tárgyalás kitűzése előtt, az ún. előkészítő ülésen kerülhet sor. Ez utóbbi nem is egyezség vagy megállapodás, hanem olyan döntés, amely a vádlott jóváhagyását igényli. Ugyanis, ha az ügyészség vádat emelt, akkor a bíróság már az idézésben figyelmezteti a vádlottat arra, hogy az előkészítő ülésen beismerheti a bűnösségét abban a bűncselekményben, amely miatt ellene vádat emeltek, és a beismeréssel érintett körben lemondhat a tárgyaláshoz való jogáról. Amennyiben a bíróság a bűnösség beismerésére vonatkozó nyilatkozatot elfogadja, a vádirati tényállás megalapozottságát és a bűnösség kérdését már nem vizsgálja. A két eljárásban közös, hogy sem a tényállás megállapítása, sem a bűncselekmény jogi minősítése nem lehet megállapodás tárgya, valamint mindkét esetben elmarad a nyilvános tárgyalás.
Egyezségnek helye van bármely ügyben és bármely bűncselekmény esetén. Maga az egyezség, kötelező védői részvétel mellett három szakaszból áll: az egyezség kezdeményezéséből, az egyeztetések lefolytatásából és végül az egyezség megkötéséből.
A törvény az egyezség kezdeményezésének jogát mind a terhelt és a védő, mind az ügyészség számára biztosítja, annak elfogadása vagy elutasítása mentes minden formaságtól, szükségtelen jegyzőkönyvet vagy határozatot készíteni róla. Ezt követi, szintén kötelező alakiság nélkül – a legfőbb ügyész 9/2018. (VI. 29.) utasítása szerint azonban kötelező folyamatos kép- és hangfelvétel rögzítésre alkalmas helyiségben jegyzőkönyvbe foglalni – az egyezség lefolytatása, ahol a bűnösség beismeréséről, az egyezség tartalmi elemeiről folyik az alku, miután az ügyész ismertette az álláspontját. Az egyeztetésre a védő és az ügyész között a terhelt jelenléte nélkül is sor kerülhet. A harmadik szakasz az egyezség megkötése, amelyet írásba kell foglalni. Kötelező elemei: a bűncselekmény vádirattal egyező formájú és részletezettségű leírása, valamint az ügyész általi minősítése; a terhelt nyilatkozata arról, hogy a bűnösségét beismeri és ezzel kapcsolatban beismerő vallomást tesz, és a büntetés vagy önállóan alkalmazható intézkedés. Eshetőleges elemek közé tartozhat a bűnügyi költség viselése vagy éppen az alól való mentesülés, a terhelt által vállalt egyéb kötelezettségek köre. A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény alapján kötelezően elrendelendő kényszergyógykezelés, elkobzás, vagyonelkobzás, elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele nem képezhetik alku tárgyát. Ha létrejött a megállapodás, speciális vádemeléssel kerül az ügy bírósági szakaszba, amelyre a Be. „Eljárás egyezség esetén” fejezetének rendelkezései irányadók. A bíróság előkészítő ülésen az egyezség törvényességét vizsgálja, azzal, hogy annak tartalmát nem változtathatja meg, amennyiben a feltételei fennállnak, az egyezséget végzéssel jóváhagyja.
Ha nem jön létre az egyezség, az ún. favor defensionis elve érvényesül, azaz a kezdeményezés és az egyezség lefolytatása során keletkezett ügyiratok bizonyítási eszközként, valamint bizonyítékként nem használhatóak fel a terhelttel szemben, és az eljárás hagyományos vádemeléssel folytatódik.
A Be.-be épített garanciák alkalmasak lehetnek arra, hogy a felek érdekeltté váljanak az egyezség megkötésében, azonban az idő fog választ adni arra, hogy a jogintézmény beváltja-e a hozzáfűzött reményeket, és megvalósul a kitűzött cél, az állam oldalán az idő- és költségmegtakarítás, a terhelt oldalán az enyhébb szankcionálás, a sértett oldalán a biztos jóvátétel, valamint a társadalom azon elvárása, hogy a bűncselekmény elkövetőjét biztosan felelősségre vonják.
